Makovics János

Bénultság

Mit tehet az ember, ha tudja, ismerősei közül valaki nagyon komolyan készül az öngyilkosságra ? Miként, milyen módon, és mennyire tudna beavatkozni ebbe, úgy, hogy az érintetett ne bántsa meg. Szólni, nem szólni,s ha igen, kinek, mikor, hogyan...számtalan részletkérdés, melynek megválaszolása halmozottan kényes dolog, mert az ember nem szeretné elveszíteni azt aki közel áll hozzá, de direkt módon beleavatkozni saját döntésébe mennyire lehet. Hiszen az egyén dönti el hogy mit akar kezdeni életével : ebbe másnak beleavatkozni mennyire szabad ? Hiszen hogy hová megy lakni,mivel foglalkozik,kit szeret,mit szeret, mire vágyik,mit utál,ezek az egyén elhatározásai,s ugyan így az is, ha azt mondja, kész,elég, befejezi, neki már nem kell az élet mint olyan, öngyilkos akar lenni. A választás joga ebben is megilleti az egyént (?) ahogy más dolgokban is, és ebbe beleavatkozni ugyan úgy "problémás" mint abba, hogy mások mondják meg mit kedveljen,miben higyen,stb. Bonyolult ez az egész, és amit egy ember tehet, csupán annyi, hogy próbálja más irányba terelni az illető elhatározását, érvekkel, szép szóval, néha hangosabban, de mást nem tehet. Nincs mellette nap mint nap, ha meg akarja tenni úgyis megteszi, még akkor is ha vele van, egy pillanat mindössze a metró elé ugrás vagy bármi más. Hiába van mellette valaki, nem tudja megakadályozni ott és akkor abban a percben,mert mire felfogja mi is történt, már kész a baj. Segíteni hogyan,mi módon lehet(ne) az öngyilkosjelöltnek, hogy ne tegye, mert nyilván mindkét oldalnak megvannak a maga hivatkozási alapjai hogy miért tegye és miért ne tegye meg. Naponta hat (!) ember végez magával csak Magyarországon, ezt fel sem lehet fogni ,de aki érintett az máskép látja,értelmezi, mert valamiről hallani más,mint megtapasztalni azt a ki nem mondható méylrl jövő csendes kiáltást, ami lélekkaroló.  Bénultságot érez az ember, testileg,lelkileg, mert tudja,érzi kellenne valamit tennie, de nem tudja mit,hogyan, eszközei korlátozottak, és a beleszólás más ember döntésébe még ebben az esetben is nehézkes.

Tovább »

Képmutatók

Képmutatók

Mennyire "utálom" már a  képmutató, hamiskodó, álszenteskedő embereket,akik nagyon szeretnek másokat minden tekintetben megszólni,leszólni, persze a háta mögött mert nyíltan megmondani amit gondol ahhoz már beszari. Pedig az ilyen képmutató egyének saját magukat minősítik, és elfelejtik azt, hogy általában ő róluk is beszélnek mások, sőt, még inkább, mert mindig arról beszélnek aki nincs jelen, így aztán furcsa körforgásban van ez a dolog. Rólam aztán pláne pletyiztak az emberek, de többnyire olyanok, akiknek amúgy is ép elég van a fülük mögött, és mikor néhanapján szembesülnek saját rosszmájú pletykálkodásaik következményeivel, akkor  egyből megtalálják a módját annakk, hogy kimagyarázzák,megmagyarázzak hogy azt nem is úgy  és olyan formában gondolták. Ez az álszenteskedés, szörnyű : soha senki sehol semmikor nem mondja azt amit valóban gondol, mert  "öngyilkosságot" követ(ne) el ha őszinte lenne. Pedig csakis ez lehet(ne) a járható út, és jómagam már rég nem konkrolálom gondolataimat, ami szívemen az a számon, szemtől szembe, mert annyira elegem van már a hamiskodó képmutatókból, hogy elviselhetetlennek érzem már a létezést is ily közegben. Mért nem lehet megmondani szemtől szembe amit gondolunk, érzünk. Őszinteség, ugyan már ! Képmutató világ, hazugságokkal fűszerezve, és az álszeretet nyálas csorgásával van leöntve mely hányadékot termel, egyenesség helyet..

Tovább »

Felülvizsgálat, tíz perc alatt ?

Felülvizsgálat, tíz perc alatt ?   Több ismerősöm is mesélte, akik visszamentek I. ill. II. fokú felülvizsgálatra leszázalélosási ügyben, hogy direkt figyelték az előttük bemenőket, hogy mennyi ideig voltak bent. Az orvosi papírokat kb.tíz percel előtte bekérték,majd behívták a pácient, és mind a négy embert aki előtte ment be,kivétel nélkül tíz azaz tíz percet töltött bent a felülvizsgálaton. S ebben a tíz percben benne volt az is hogy le kellett vetkőzni és felöltözni. Hogy mi a baja,gondja,problémája,az nem érdekli a felülvizsgáló orvost, csak az hogy guggoljon le, tegye ujjait az orrára, hány kiló és milyen magas,stb. Hogy miért is van ott és mi a konkrét baja, az senkit nem érdekel. Hogy lehet tíz perc alatt felülvizsgálni egy olyan beteget,akinek több tucat orvosi papírja van : ide - oda beleolvasnak, sosem a lényeget csak a lényegteeleent, csemegéznek és igyekeznek minél jobban kissebbíteni a beteg betegségét. Hogy súlyos fejlődési rendellenessége van, miegymás,az nem érdekli őket, nekik most ki van adva politikailag hogy minél több embert dobjanak ki a rokkantságból. Milyen orvosok azok, akik nem szakmai hanem politikai okok miatt hoznak döntést, nyomásra, és persze mint ahogy lenni szokott, mindig a valódi betegeek azok akiket kiraknak,nem a "megvásároltak". Hová lett az orvosin eskü, ha ezek az "orvosok" képesek így kiszolgálni a kor adta politikai nyomást, és nem szalmai okok miatt hoznak egy-egy döntést. Ráadásul olyan döntéseket, melyek egyszerűen röhejesek,mert amiket írnak néha a határozatokban mint okok, hát az kabaré. Egy  súlyosan nagyothallónak aki SINOSZ tag is egyben, azt írták pl.hogy hallássérült e egyáltalán ? Holott már 60 debicelnél súlyosan nagyothallónak számít valaki a törvény szerint. Sajnos nap mint nap olvasni,hallani a leszázalékolással kapcsolatos óriási baklövéseket, melyek  szakamilag megalapozatlanok,és röhejesek is. Ha lesz kormányváltás, ezeket az orvosokat akik most politikai nyomásra hoznak "szakmai" véleményeket,egyenként fel kell majd jelenteni ! Tíz perc a felülvizsgálat : ennyi időt fizet a TB ezért nekik ? Ugyan,mit lehet tíz perc alatt felülvizsgálni. Remélem és kívánom is, - rosszmájú vagyok tudom - hogy ezek az "orvosok" akik ilyen szakmailag megalapozatlan döntést hoznak és ezáltal súlyos emberi tragédiákat okoznak, mielőbb szenvedjenek súlyos autóbalesetet, kapjanak agyvérzést,bénuljanak le,és akkor majd megtudják mit jelent betegnek lenni ! Nem egy ismerősömtől hallottam,hogy akik 67 % -osak voltak,és letették őket 50 % ra, öngyilkosok lettek : az  50 % os havi 27.000 forintot kap,abból hogy lehet(ne) megélni. Tragédia ami ebben az ügyben folyik jelenleg ebben az országban.

Tovább »

Új év

Új év

Itt az új esztendő, de számomra mintha mi sem történt volna : nem vártam változást, minden marad a régiben,s ami változik,nem az új év miatt,hanem önmagában történik. Csak egy hosszú folyamat ez az évkezdés, mint a négy évszak változása,s rég nem hiszek már abban, hogy valami is jobb lesz, mert a világ egyre gonoszabb inkább, s a szellemiség legyengül mint egy rákos beteg, s a gonoszság mint a farkasok, egyre erősebbek. Mitől is lenne,lehetne jobb a világ ? Egyre többen vagyunk, egyre több a katasztrófa, természeti,emberi,s a világbéke ma már olyan messze van tőlünk,mint Makó Jeruzsálemtől ahogy mondani szokás. Pedig ma már paradicsom lehetne a Föld, minden megadatott elvileg hogy ne legyenek éhezők,háborúk,de a profit,a minél többet akarás szétburjánzott mint a rákos sejtek,s ami van nem elég, újabb és még újabb s egyre több kell,csak nekem, mások le vannak sz..va. A másik ember bántása csak a bántás öröméért ma már közhely, durvul a világ s a közöny, a hiába az időszakos jócelekedet, nem ködösíti a régmúlt gyalázatait.  Új év, új remény...ugyan,mire, minek....semmi se változik úgy ahogy lehetne,kellene, az eber csak ember marad, fejlődése minimális szellemileg,s nem csoda hogy ott tart a világ ahol, mikor a vezetők sem a békét akarják,hanem a háborút,átvitt értelemben sajt politikai hatalmuk miatt.  Akkor mit várhatunk a hétköznpi átlagemberek tömegétől, ha azt látják hogy odafent is lopnak,csalnak,hazudnak,miegymás,mert csak így lehet és kell is életben maradni,gyarapodni,fejlődni. Trendiség a vagányság,a kemlnység, a ki vagyiság, s az új év nem hoz változást.

Új év van, de nem hiszek semmi újulásban. S ezzel sajnos nem vagyok egyedül.

Tovább »

Álrokkantak

Álrokkantak

A napokban lebuktak tettenérésként olyan orvosok,akik pénzt fogadtak el azért,hogy leszázalékoljanak olyan embereket,akik erre nem lennének jogosultak. Örültem ennek,mármint hogy végre ilyen is van,mert sajnos tisztelet a kivételnek,sok hasonló dolog történt az országban,mert az biztos hogy a lakossághoz viszonyítva ennyi rokkant nem lehet ebben az országban. Jómagam is ismerek közel s távol olyanokat,akikről tudom hogy rokkantságukat így szerezték meg,mert ebbe menekültek a munkanélküliség elől. Sajnos mint mindenütt áéltaléában az életben,it is azok jutottak és tudták ezt megtenni,akik amúgy sem becsületességükről ismertek a napi életben, hiszen egy "rendes" ember nem vesztegetné meg orvosát még ha lenne rá pénze akkor sem. Felháborító hogy egyesek ilyent engednek meg maguknak,és csak ritkán buknak le. Sajnos volt egy nagybátyám aki szintén így lett rokkant,gépkocsivezető volt,egész életében fekete fuvarral egészítette ki amúgy is jó jövedelmét,s mikor lebukott,ami nagy szégyen volt a családnak,gyorsan leszázalékoltatta magát,egy közös ismerős mondta hogy akkoriban 100 ezret adott az orvosnak.Mellesleg fel lehetne izzasztani a dolgot mert  azt az orvost kéne elővenni,aki akkoriban ezt az embert lerokkantosította,hogy ugyan már milyen jogcím alapján tette amit tett. Lehetne kínos perceket okozni így az ilyen "orvosoknak",s remélm ez is megvalósul,hogy visszamenőleg megnézik,konkrétan kik és kiket százalékoltattak le. Nagyon helyes és jogos terv az,hogy azt tervezik,mindenkit visszahívnak felülvizsgálatra,mert úgyis tudják "odafent" hogy mi a valóság, azért nem hülyék ők sem, csak mindig mással kellett foglalkozni, de mostanság a nyugdíj ügy elsődleges lett,így aztán itt az ideje hogy  takarításba kezdjenek. Persze,benne van sajnos a pakliban az hogy újabb vesztegetések lesznek,de talán az orvosok is kicsit visszafogják magukat,h tudják hogy ennyire rájuk szállnak,és vannak-lesznek beépített álbetegek,akik a lebuktatásra fókuszálnak. Azok,akik megvásárolták rokkantnyugdíjukat, csalók, és bűncselekményt követtek el,s ha kiderülne hogy tényleg ilyen módon jutott rokkantsághoz,akkor vissza kellene fizetniük a már megkapott nyugdíjat, vagy börtönbe zárni mint köztörvényes bűnözőt. Nehéz dolgok,de valamit tenni kell,mert ez így tarthatatlan állapot, és jogosan háborítja fel a becsületes munkával élő embereket. Különösen akkor felháborító  és pofátlan a dolog, mikor a rokkantnyugdíj mellett még dolgoznak is, feketén persze, de nem merik az ismerősök bejelenteni,pedig ezt hamar le lehetne rendezni. Az önkormányazotok,az adott települések viszonylagos közössége tudja azért hogy ki hogyan él,s ott helyben kellene utánajárni a dolgoknak és intézkedni,mikor konkrétan tudják valakiről hogy rokkantnyugdíjas,de emellett valamit dolgozik. Csak így lehetne valami rendet tenni, de ezek nehéz és fájdalmas dolgok,főleg ha olyasvalakiről van szó,akit ismer az ember. De nincs más lehetőség, ki kell szűrni az álrokkantakat, meg kell tisztítani a gennyes sebet,mert így sosem fog begyógyulni, csak újból kifakad,jelképesen.

Tovább »

Bajor Nagy Ernő halála

Bajor Nagy Ernő halálára

Hajnalban tudtam meg,hogy 87 évesen meghalt hazánk egyik régivágású,nagy tudású,valamikor nagyon nagy népszerűságnek örvendő újságírónk, Bajor Nagy Ernő.

Halálhíre megviselt : évtizekeden keresztül tartottam vele a kapcsolatot, nagyon nyílt,becsületeses ember volt, akiben megvolt az a mély és politikamentes együttérzés mindenki iránt,ami ma már ritkaság. Írásai, rádiójegyzetei a mai napig emlékezetesek, ugyan akkor sajnos nagyon magára is maradt, hagyták, a kollégák is,és sokan már azt se tudták ki is ő,még a szakmában sem, az ifjú tollforgatók,ami pedig szégyen,mert olyan kaliberű személyiség volt, akire oda kellett figyelni.

Levelei a mai napig megvannak: sajátos, öreges kézírása, még most a számítógépes világban is jobban szeretet kézzel írni,immár örök becsütárgyak, melyek egy lassan letűnő kor lenyomatai, melyben a szavak még megállták súlyukat,s az igen igen,a nem nem volt, és az igéret szent, ahogy az egyetemes emberi alapértékek is. 

Élete nehéz volt,de sikeres : számtalan díjat kapott, - Rózsa Ferenc, Sajtószabadság, Aranytoll, s persze a Puliztzer, - mégis megkeseredett és csalódott lett,okkal,joggal,mert kortársai méltatlanul magára hagyták, nem figyeltek rá, pedig még tudott volna sok minden írni,mondani, nekünk.

Bajor Nagy Ernő elment : 1923 - 2010  Béke legyen vele,mindörökre !

Tovább »

Halálvágy

Halálvágy.

Meghalni ilyenkor lenne jó : borongós,ködös,nyirkos idő,mikor minden oly sejtelmes, homályos,mint a túlvilági lét, mely van vagy nincs, s ha igen,hogyan,miként,miért. A meghalás művészete az elmúlásnak azon része, melyben az időpont megtalálása sosem könnyű,mert akkor szokott jönni amikor nem kellene,s ha kéne, nem jön. A halálvágy, az elmúlás utáni nosztalgia, az a ki nem fejezhető valami,ami az embert odavonza,ahol már minden van és semmi, őszies festmény,melynek megvan a romantikája. Így,ilyen időben,időszakban,ősszel "illik" meghalni, mikor a természet is nyugivóra tér,hogy megpihenhessen, lassan hervadva,mindörökre. Valahogy "pofátlanság" tavasszal,nyáron meghalni,meghalni ősszel és télen szép,van benne valami költői elmúlás, mikor a fájdalom körülveszi és átjárja az embert,nem csak lelkileg,de testileg,környezetileg is. Milyen szép lehet a meghalás összel,elmúlni a természet összhangjában, és mint az esőcseppek koppanása a sárguló leveleken, olyan minden, mint egy tökéletes szimfónia,amiben minden összekapcsolódik.

A halálvágy ősszel természetesebb mint tavasszal,nyáron. Elmúlni,csendességben,békességben, ahogy a falevelek napról napra porladnak, úgy porladni nekünk is. A halál időpontja nem kívánságműsor.de szerensére az embernek megvan az a képessége,hogy önmaga tudjon időt választani,hogy ennyi és kész,nincs tovább, itt az ideje a meghalásnak,az elmúlásnak,a semmibe való visszatértésnek. Minden ember önmaga tudja, értékeli saját létét az adott társadalmi helyzetében,és senkinek nincs joga megszólni,ha a halált választja. Nagyon sok ma is tisztelt gondolkodó,művész,önkezével vetett véget életének,nem beszélve a sok millió " névtelenekről", akik egyszerűen csak éltek amíg bírtak, majd elmentek oda, ahová amúgy is mennének,de még erejük,szellemi képességük teljesbirtokában,tudva mi fontos s mi lényegtelen,saját életükben. És ősszel meghalni, "csodás" ! Költői,romantikus,még akkor is ha szomorú,ahogy minden meghalás,mert mindenki egyedi,s volt,nincs, de életének azon része mikor távozásra készül,egyedül és kizárólag az ő tette. A halálvágy ilyenkor erősebb , vonzónal tűnik, nem úgy mint a hétköznapok malmai, a szürkeség, a megszokás, a gondok,bajok,kínok,melyek testiek,lelkiek. Halál,hol a te hatalmad,és élet, hol a tiéd : a halál sem másabb mint az élet,részese annak amiben élünk. Jövünk,vagyunk,megyünk,s halálunk időpontjának megválasztása lehetőség,melyel élhetünk,ha akarunk. Ha ezt választom, s minden bizonnyal ezt cselekszem majd, csakis ilyen borongős,ködös,nyirkos napon teszem, mert ilyenkor nem olyan fájdalmas az elmúlás sem.

Tovább »

Kedves rokon

Kedves rokon ne vedd zokon, de rég nem vagy már rokon !

Tovább »

Őszinte gyász

Buszmegállóban várakoztam, s feltűnt egy ötven körüli nő. Feketében volt, megtört,fáradt, kisírt szemű. De azon a padon ült,ami közel van a bokorhoz,így félig-meddig takarásban van a többi embertől. Látszott rajta hogy igyekszik tartani magát,ha valaki elment előtte nem csinélt semmit,de mikor azt hitte nem látja senki, gyorsan elővette zsebkendőjét és megtörölte könnyes szemét. Sírt. Magában,egyedül, fájdalmával,gyászával, de titkolni igyekezte,mert csak rá tartozik,az ő dolga, ugyanakkor megrázó is,mert valaki,akit sosem ismertem,most mégis ismerősnek tűnt. Nem tudom,anyja,testvére,férje halt e meg,de ott akkor ez nem is vlt fontos, csak maga a gyász, a fájdalom,ami sugárzott belőle. A gyengéd fájdalom,a befelé forduló, és megremegtem kicsit,hogy lám egy ember élete is milyen fontos, mert valakinek hiányzik,valaki most itt a buszmegállóbn érte könnyezik,meg-meg remeg szája széle, teste néha rázkódik,de csendes,megadó,tiszteletetébresztő gyász,mely szomorúságában is csodálatra méltó. Mikor fent voltam a buszon, jobban láttam a nőt. Előrehajolt,térdén támasztva könyökét, kezében zsebkendőjét tartva,s azt gyömöszölgette. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, rösteltem magam,amiért meglestem,de nem volt semmi bántó nézésében, inkább rácsodálkozás,hogy észrevettem,s valahogy megérezte azt,mit gondolhatok. Gyors könnycseppletörlés, a semmibe bámulás. Ennek a nőnek a gyásza őszinte volt számomra, megragadó,költői,s volt valami szépsége, mert az egész olyan valószerűtlennek tűnt,mégis valóságos volt teljes mértékben. A magányos tömegben egyedül gyászával, várva a buszt, közben az idő telik,de elhunytjának már nem, neki bevégeztetett. Őszinte,csendes gyásza belémívódott,és ismeretlenül is sajnáltam az elhunytat,az ittmaradtat, mert érezni lehetett a gyászt, ahogy a forró nyári délutánt,mikor a levegő is oly sűrű,hogy szinte kapkodjuk. Mikor elindult a busz, tekintetünk összeakadt,s volt valami "kapocs",melyben szavak nélkül is részvétem nyilvánítottam,s vette, adta a lapot, és a busz zajában is hallottam valamit, ami nem evilági. Megérintett a gyász, egy ember gyásza, s a rácsodálkozás az életre, hogy nem is vesszük észre, fogjuk fel, milyen csoda az, hogy élünk. De még nagyobb csoda az őszinte gyász, mely nem kiabáló,magamutogató, s ezálltal ellenszenves,hamis, mert az igazi gyász belűlről fakad és csendes szenvedés,mint egy gyulladás,mely izzik,forr,de nem vibrál,csak létezik. Ahogy ez a nő ott ült magában, gyászával, olyan kép és érzés,ami sokáig, tán örökre megmarad bennem.

Tovább »

Elindulás

Elindulás

Menni, elmenni,valahová, valamiért, valakiért. Mindg el kell menni,és vissza kell érkezni, mert egy helyen sehol se jó , három napig kedves minden vendég, utána beáll a kínos csend, mikor nincs miről beszélni, és fárasztó már  jókedv is. Pedig minden szépen indul, alakul,formálódik az idő elteltével,mégis valami megváltozik. Ilyen az emberi sors, hogy mindig az kell ami nincs, és ott akar lenni ahol ép nincs. Úton lenni, nem boldogság,és a megérkezés nem halál, csak megállás, egy percre, hogy erőt vegyünk és újra menjünk. Elindulni, csak azért is, ha nehéz és fárasztó,de látni,tapasztalni kell(ene) a világot,hisz az élet ezer húrú hangszer,s aki csak egy két hangszeren játszik,opera helyett koldusnóta jut osztályrészül. Furcsa, főleg így nyár derekán ez a elindulás: érezni más dolgokat, látni, hallani eseményeket, tetteke, embereket...miért e kiolthatatlan vágy, mikor tudjuk, semmi se az ami, ma már. Mégis megyünk,tudva hogy mit látunk majd, mert az élőben látás,megtapasztalás,pótolhatatlan,mint annyi minden más. Filmek,könyvek,beszámolók,semmit nem érnek a saját megtapasztaláshoz képest, ezért az olthatalan vágy, hogy elinduljunk és úton legyünk, ideig-óráig,azt a hamis érzést keltve magunkban, hogy mi is élünk,és részesei vagyunk a világnak. Sokan nem szeretnek elindulni, de többen akik mennének,de nem tudnak,ilyen-olyan okok miatt. Elindulni nehéz néha,de ha már úton vagyunk, megérezhetjük mit jelent úton lenni. Az izgalmat,a naív félelmet,a bizonytalanságot, az ismeretlensélgtől való rezdülést,az aggodalmat, vajon történik e jó , rossz esemény,ami esetleg meg is változtatja életünket,vagy gondolkodásunkat. Tág lehetőségek tárháza az utazás, mikor minden megeshet,és semmi se, mert van hogy úgy érünk haza,bár el se mentünk volna. De előre sose tudni, mi lesz, lehet, hogy miféle kalandok s álmok megvalósulása jut osztályrészül, mert nem tudhatjuk mi vár ránk, csak a látnivalókat illetően,mert azok voltak,vannak és lesznek általában,de a történések,amiket emberek okoznak, azok előre nem lájhatóak. Elindulni, menni, klassz dolog, és nyáron még inkább be van sózva az ember az utazás lázával, mely nem betegség, csak olyasvalami, ami izgalmasabbá teszi életünk hétköznapjait. Buszon,vonaton,hajón,repülőn,bárhol megtörténhet minden, s ez a bármi a lehetőség ,amivel élnünk kell, ha élni akarunk,s nem csak másodlagosan élve át ilyen-olyan dolgokat. Elindulni, igen, el kell indulni, menni amíg lehet,amíg tudunk, míg van erőnk,vágyunk,akaraunk,mert ha megéljük,eljön az a idő,mikor már nem vágyunk sehová. De addig, induljunk el,és lássuk saját szemünkkel amit láthatunk, s tapasztaljuk meg a megtapasztalni valót.

Tovább »

régi vers 1996

Nem vagyok

Nem vagyok az,aminek látszom, /Nem vagyok jó,mert nincs jóság,/ és rossz sem vagyok, mert a világ összemossa mindenét, / s szennyese kiállt az ég felé .

Tovább »

N. Sándorné

Nem szerettem az osztálytalálkozókat, és most egy telefonbeszélgetés után eszembe jutott a 25.éves találkozó,amit egyik volt osztálytársnőmmel hoztunk össze : az előkészítés nagyobb öröm volt mint maga a találkozó. Sokukat személyesen kerestünk fel otthonukban,így láthattuk ki mire, hogyan jutott az életben ,bepillantást nyerve családi életükbe, s annak adott környezetébe.

Eljött a volt osztályfőnöknőnk, - bár vita volt róla,mert többen ellenezték az ő jelenlétét,okkal persze,mert úgy látszik sokakban rossz emlékek éltek róla - így N.Sándorné  is eljött abból az alföldi városból, ahonnan hozzánk került falura. Furcsa, ellentmondásos alak volt, engem személy szerint nem kedvelt, talán betegségeim és egyéni viselkedésem miatt,sőt még a városi pszhiológushoz is elküldetett, hogy bizonyítsa igazát,azt hogy "hülye" vagyok,de pórul járt,mert az eredmény az lett, hogy az átlagosnál értelmesebb és érzékenyebb vagyok, ugyan akkor nagyon is öntörvényű, és mindez már 12-13 évesen. Nem voltam jó tanuló - sajnos - a valóság jobban érdekelt és már akkor "hippi" voltam,csavarogtam az országban,saját bőrömön tapasztalva meg az igazi "szocializmust",és azt,amiről nem beszéltek,de létezett. Emiatt egyszer az évvégi osztálykirándulásra sem vittek magukkal,mert "rossz" voltam. Osztályfőnöknőnk férje is tanár volt az iskolában, (és két fiúk volt,azok is ott jártak iskolába,egyikük osztálytársam volt ) ő sokkal "jobb" volt minden tekintetben,és velem is rokonszenvezett, de aztán csúnya ügyebe keveredett, love story egy diáklánnyal, aztán elvált a feleségétől ( osztályfőnöknőnktől ) majd másik faluba ment ,de ott nem sokkal később öngyilkos lett. ( Evvel bezzeg nem dicsekedett )

Osztályfőnöknőnk mindig is lenézte a falusiakat, nem tudom mért jött falura akkor, és beképzeltsége, önteltsége és az a kimondhatatlan de nagyon is érezhetően tapintható sznobizmusa ami körüllengte, sokaknak visszatetsző volt. Nem illet falura és talán nem is akart "falusias" lenni, és miközben játszotta magát, ki tudja mire(?), háta mögött sokan kinevették, még a tanárok közt is,s nem egy pletyka keringet róla ( is )

Egyik fia, olyan "öntelt" mint az anyja, az osztálytalálkozón játszotta,adta magát, majd mindenki unta már a dumáját, egész viselkedését, mintha nem tudom ki lenne, mi lenne, pedig csak egy középiskolai tanári végzettsége volt,de nem abból élt, hanem gépkocsivezetői oktatóként kereste kenyerét. Na hiszen,nagy karrier az ilyen ! S miközben ott adta magát,majd mindenki röhögött, hogy arról bezzeg nem beszél, hogy az előző osztálytalálkozón "összejött" az egyik elvált osztálytársnőnkkel egy gyors menetre: nem tudom vajon felesége mit szólna ha tudna róla, meg az anyja is, nem beszélve a négy lányárol. Szóval röhejes volt hogy ott adta magát mint családapa, miközben tudtuk hogy megcsalta,és ha ott akkor ilyen könnyen megcsalta feleségét,akkor biztos máshol,máshogyan,másokkal is megtette. Szép kis kis apa !

De visszatérve az anyjára ill,osztályfőnöknőnk : sosem tartottam eredeti személyiségnek, inkább mint egy festmény másolata, amiből hiányzik az "eredetiség", és ez a értéktelenség tovább fokozódott,mikor a osztálytalálkozó után az egyik résztvevő, aki szavahihető,komoly embert, elmesélte, hogy azt mondta az osztályfőnöknő neki, hogy "jól tetted hogy elmentél a faluból, mert mi lett volna belőled , ha itt maradsz ? Lásd csak xy,aki szintén tanárnő volt,és most milyen paraszt lett." De,mesélte,azt hallottad volna milyen hangsúllyal mondta a "paraszt" szót. A "hülye" álelőkelőségben szenvelgőnek bezzeg annyi esze már nem volt, hogy arra gondoljon, ezt esetleg el fogja mondani később valakinek. 

Na,nem véletlen hogy a volt osztálytársak rosszul érezték magukat, mert a levegőben lógott az a lenézés,leparasztozódás,- pedig mindez csak utólag derült ki - és hogy főleg csak az értelmiségiekkel beszélgetett de őket is "megválogatva." Na hiszen ! Vajon ő miféle "szellemi életet él" abban a mezővárosban,és fia abban a falubn amit parasztházból alakítottak ki . Vajon mikor voltak színházban, kiállításon, irodalmi esten, fogadásokon, és a többi ?

Szinte már nem is haragudtam osztályfőnökömre ezek után . Sajnálatra méltó az a alak, aki öregségére még annyit sem tanult,tapasztalt az életből,hogy a boldogság nem külső mint nála, és nem helyhez kötött. Csak sajnálni lehet az ilyen embert - tanárt ? - aki vénségére semmit nem tud vagy nem akar ill.csak ennyire tellik szellemi tápláltságából  az élet értelmét tekintve,hogy faluhelyen is lehet jól,kényelmesen ,értelmesen élni, nem beszélve arról,hogy egyre többen,főleg értelmiségiek mennek a városkörnyéki falvakba lakni,s onnan járnak be dolgozni. De úgy látszi ezt sem (!) tudta szegényke,ahogy sok mást sem, talán jó lenne filozófiai könyveket olvasnia öreg napjaiban...

Sokunknak elege lett ebből a találkozóból,és nem is volt s nem is lesz, vagy ha lesz is, "megválogatva" mert az ilyen hamis,képmutató emberekkel nem szívesen tölti az idejét senki. Úgy beszélt és viselkedett az osztályfőnöknő és fia, mintha nem tudom kik lennének, közben meg...

Amit írtam verset a találkozóra akkor ott azt felolvasták, meg is jelent később több lapban is. És írtam egy novellát is, "Osztálybuli után" ami szintén megjelent , és el is küldtem postán osztályfőnöknőnknek, hadd lássa hogy "átlátunk" rajta, választ már nem kaptam,de ilyen szellemi szintűtől nem is vártam, hiszen hogy jön ő ahhoz, hogy egy falusi parasztnak írjon.

Tovább »

Nyár

Nyár van : juj de jó, végre nyár, bár tudom úgysem olyan lesz amilyenek tervezi,elgondolja az ember, azért jó a nyár, mint lehetőség, hogy talán....jönni - menni, maradni, csak azért is, vagy lelépni ismeretlen ismerősként máshol lenni, részként az egészből, darabkája a létnek, mely ismétli önmagát, megújulva mint a természet. Igen is meg nem is, kettőség ebben is. Nyár van, nyár....ami hamar, túl gyorsan elszalad, mint lélekfutár ki átadja a lényeg éretlmét, de megkérdezni nem tudod, mert már elillant, és árnya marad mint hulló falevél, mely kőként koppan a lépcső kövén, megkarcolva lelkünk. Éljük át, zsigereinkbe ívódva a nyár minden melegét, izzadva ha nem is élvezzük, de mégis jó, a friss madárcsicsergéses hajnalokat, a napkeltét mely fényárba öltöztet, s a déli harangszó elveszett romantikáját, a kora délután bágyadtságát,s az esteket,mikor a szúnyogok agyunkra mennek és a kutyaugatás, mint napközben a motoros fűnyíró, kapa, permetezőgép zaja, de ez is a nyár része, mint annyi más. Hegyekbe,völgyekbe,mezőkbe  vigyük testünk, erőszakolva magunk, hogy ne a négy fal közt üljünk, inkább a hegytetőn, honnan lelátni és messze látni, és fákra mászva, tavakban lubickolva, élvezzük át a nyár örömét, mert elillan tudjuk,s a hiánérzet megmarad,mint őszi pára a szomorúság tengerén. Nyár van, hát "csináljunk" is nyarat magunknak, magunkért.

Tovább »

Csíksomlyó

A Duna televízión keresztül szoktam nézni a Csíksomlyói zarándoklatot és misét,évek óta,és eszembe jutott az,mikor jómagam jártam ott egy újságíró barátommal, még 1987-ben. Akkoriban "ellenzékiségnek" számított az,talán jobb volt a hangulata is,nyilván a tiltott gyümölcs íze miatt,és emlékszem stoppal mentünk oda, a lehető legvadabb módon: hol szekéren ülve,hol majd zéteső autóban,hol gyalog,esőben,sárban,volt hogy a busz is vitt egy darabig,de csak addig ameddig a pénzünkből tellett,és a semmi ill.a vadon közepén kirakott a sofőr a buzból,éjnek idején. Akkor se volt mindenki "testvér",és szerencsénkre telihold volt,és mai npig bennem él az a hatalmas hegység ami körbevett,és némi aggodalom,hogy mi lesz most,mert körülbelül tíz kilométerre voltunk lakott településtől. Mit tehettünk,elindultunk gyalog, csillagos,holdvilágos éjszaka közepén. Volt romantikája,de annak már nem,mikor egy medvét láttunk,de szerencsére odébb ment,ahogy mi is csa gyorsabb léptekkel. Mikor beértünk egy faluba,a kocsma tulaj ép kint volt az utcán,és adott szállást nekünk a padláson,a szalműák közt,és ott próbáltunk aludni,de furcsa zajokat hallottunk és több ember beszélgetését,ami cseppet sem volt bizalomgerjesztő. Megijedtünk,és szó nélkül leléptünk, s talán ez volt a szerencsénk. Csíksomlyón annyi ember volt , hogy az na: a templomban virrasztottunk másnap,de olyan "büdös" volt bent,hogy ki kellett menni friss levegőt szívni: egymás hegyén hátán aludtak az emberek,vegyesen,fiatalok,öregek,férfiak,nők,ott a templomban. Felejthetettlen élmény volt,az tény,de az is hogy nem mindenki volt "keresztényi" velünk,még a magyarok sem, hiába a egy nemzethez való tartozás. Lerítt rólunk a "csavaragó" státusz,és nem volt nálunk kávé,cigi,szalámi,amit osztogathattunk volna. Nem volt "miért" szeretni minket? Ja,lehet,sőt. Aztán ott voltunk még pár napot,de többet akartunk,ám nem lett belől semmi,mert ahol szállást kaptunk,rendes szobát,normális ágyal, hajlani kettőkor berobbantottak a szobánkba a helyi rendőrök,a falhoz állítottak bennünket,megmotoztak,és a hátizsákunket szó szerint kiborították a földre,közben üvöltöztek,majd betuszkoltak egy autóba és a falu határáig vittek,s ott úgy dbtak ki minket mint macskát szarni. Mindez nem is fájt annyira,inkább szegény szállásadónkat sajnáltuk,vajh mi lesz vele ezután? Csíksomlyó szép hely,ez tény,ahogy a Varjúvár is mert azt is megnéztük,sőt,Nagyváradon még előben személyesen láttuk Causesot amint gyűlést tartott: félelmetes volt,mert magát az embert úgy támogatták fel,de ott saját maga hergelésétől úgy felfrissült,hogy másfél óráig beszélt egyhuzamban. Sajnos nem tudtam képet csinálni,akartam de egy civil rendőr rámszólt,pedig alig öt-nyolc méterre voltunk az emelvénytől. De a határállomás közelében csináltam képet ami még most is megvan,amelyen az elnök integet hogy viszlát. Paradox volt.  A mostaninak is biztos sok eseménye van,de akkoriban más volt a helyzett,s örültem hogy elmentem akkor,oda. Most már nagyon túllihegett,főleg a vallási dologban, az interjúalanyok néha olyan bardarságot mondanak, amit szerintem másnap már ők is bánnak. A tömeghipnózis jól működik, s nem tudom mi értelme a "felajánlás szűz máriának" meg hasonlók,de hát ha valakit ez tesz boldogá,tegye. Rég nem hiszek és bízok az emberekben bizonyos szinten, megtapasztaltam és átéltem , más a valóság és más az elmélet,tudjuk. Csíksomlyói emlékeim azonban nem változnak.

Tovább »

Kincses József

Az emlékezés mindig furcsa,de vannak olyan dolgok,melyek mindig fájdalmasak, és hiába történtek évtizedekkel ezelőtt,az emberben még ma is fájón élnek a negatívan átélt események láncolata. A régmúlt gyerekkor mint messzi álom,a távoli ködbe vész,de vannak olyan pontok,ahol megcsillannak a múlt árnyai a jelen fényétől,s ezeket nehéz csak úgy elhesegetni. Általános iskolás koromban az iskolát Petőfi Sándornak nevezték,és pár éve átnevezték az iskolát egykori igazgatójáról,akit úgy hívtak : Kincses József. Furcsa érzéseket kavart fel bennem ez a dolog. Nem értettem miért kellett átnevezni, és főleg mért pont őróla, aki egyáltalán nem volt olyan nagy személyiség, hogy az iskolát róla kelljen elnevezni. Sőt, meglehetősen furcsa volt igazgatónak és tanárnak egyaránt,s mivel az ember hajlamos átértelmezni a múltat,megkérdeztem pár volt osztálytársat és ismerőst,akik akkoriban jártak oda,és ők is úgy vélték, elhamarkodott dolog volt Kincses Józsefről elnevezni az iskolát. Nem volt jó igazgató, tanár, és tegyük hozzá, mint ember sem ! Tanárként nagyon agresszív volt: a fejreütés,a kobakozás és a vonalzós körmös mindennapos volt nála, és tanítási módszere is igencsak kívánnivalót hagyott maga után. Agresszív,durva,erős akaratú,tudálékos és egyben nagyon gyenge emberke is volt, mert szegényes élte - értelmiségisége ellenére - sajnálatos volt. Sok diák életé megkeserítette, többféle módon és folyamatosan. Ha valakit megutált,annak annyi volt. A bátyám kitünő tanuló volt végig mindig,de oroszból - ezt tanította a Kincses amúgy - négyest adott, de nem azért mert nem tudott oroszul,hanem mert vasárnaponként templomnba járt ! Ennyire jellemtelen és a komcsinak benyaló volt az igazgató elvtárs, aki engem egyenesen utált. Hallássérült voltam, hallókészüléket kellett hordanom,és minden alkalmat megragadott hogy az osztály előtt rendszeresen megalázzon, hol beszédhibám miatt, hol a hallókészülékem miatt. "Dugd be a dugódat," mondta gyakran gúnyossan,és mindig csak kettest adott,és azt mondta nem is egyszer, hogy belőlem soha nem lesz semmi,mert hülye vagyok,és a többi. Begyében voltam,és az osztálytársaknak is szinte fájt néha hogy ennyire piszkált, főleg hogy beteges voltam, sokat jártam kórházba,és ő ennek ellenére erősen ütötte a fejemet,a fülemet, és olyan erős körmösöket adott,hogy csak na. Volt olyan is,hogy az egyik gyereknek beszakadt a dobhártyája,akkorát vágott rá. És egy ilyenről nevezték el az iskolát ? Röhejes és gyalázatos, és nagyon sokaknak nem tetszik ez,- mért nem volt helyi népszavazás pl.ez ügyben?- de úgy vannak vele, hogy rálegyintenek. Tudják az emberek, milyen volt Kincses József : nem olyan, aki a tanárok példaképe,és egyáltalán nem arra "való",hogy iskolát nevezzenek el róla. Kinek az ötlete volt, nem érdekel, és hogy miként vitték véghez ezt a dolgot,de annyi biztos. Méltatlan minden tekintetben ez az "alak" arra ,hogy egy iskola a nevét viselje.

Tovább »

A fiúk a klubból

Nagyon sokáig nem tudtam erről a filmsorozatról, s mikor végre rátaláltam, sorban megvettem mindegyik dvd lemezüket. Nem csalódtam bennük,és a film magával ragadott, szerepők, az esemélnyek,a történések,a helyszínek,s mindaz ami az egész sorozatot egységbe foglalja. A szereplők közt vannak rokonszenvesek s kevésbé rokonsznvesek,de minden szereplőnek megvan a maga helye és mértéke,s hiányoznának, ha nem lennének. Ez a film olyan dolgokat mutat be, amik léteznek,de nem beszélnek róla,és kínos még a demokratikus világban is, hiszen a sorozatokban is vannak olyan  események,melyek negatívan és fájón érintik a melegséget, hiszen ott sem annyira természetes és elfogadott mint amennyire mondják. Az emberek mindenütt egyformák,a beléjük nevelt szokásokat nehéz ledobni,és még nehezebb a másságal együtt élni,azt elfogadni,magunkkal és másokkal. Ezek mindig kemény küzdelmek,sokszor tragédiába torkollnak,de ebben a sorzatban mivel a fő vonal a melegekről szól,szebb képet fest annál,mint ami valójában,szerintem. Ebből a filmsorozatból sokat lehet tanulni, vannak olyan történések,melyek tovább gondolásra késztettnek és erőt adnak,adhatna arra nézve,hogy az ember a saját életében mit és hogyan tud/na,akar/na változtatni. Ha van elég mersze bátorsága minden tekintetben. Mert tudjuk,merjük,tesszük- ha akarjuk- másságunkat elfogadni és fogadtattni. Ez nem volt könnyű semmikor és sehol,s főleg nem olyan országban mint a miénk, ahol a gyűlöletkeltés napi szinten működik. Elfogadni a másságot- minden tekintetben- nehéz dolog. Az volt régen is: de a természetesség,mert a melegeknél ez termlszetes dolog, még nehezebb megérteni,hiszen nem tudják,tudhatják milyen az, csak azok,akik benne vannnak. Nem tanulták,nem akarták,egyszerűen csak kapták. Ahogy a szőke hajat,a fekete szemet,testalkatukat. A melegek helyzete képlékeny és szilárd,mert mindig is voltak,vannak és lesznek. Születnek ,meghalnak...ahogy bárki más. A fiúk a klubból azért tanulságos,mert a különböző konfliktusok bemutatásával egyfajta irányt és problémamegoldó típust is ad, melyet ki-ki úgy fogad és fog fel,ahogy saját egyénisége engedi,akarja. Most megjelent az ötödik évad is, ha késve is,és minden bizonnyal sok kellemes órát ad majd a nézőnek,mert ebben a évadban is lesznek öröm és fájdalom könnyek, nevetések,veszekedések, félreértések és kibékülések,ahogy mindenkinél, függetlenül attól,milyen a szexuális beállítottsága. Remek sorozat ez a film, jó hogy kiadták dvdn magyarul is, mert nálunk még viszonylag kevés a meleg témájú dvd filmek, ahhoz képest hogy mennyi jelenik meg a világban. Örülök ennek a sorozatnak, és egy időre kiléphetek a "mesevilágba" ,ahol színesebb minden mint a hétköznapi valóságban.

Tovább »

Rohan az idő

Úgy tűnik, tényleg igaz az, miszerint minél idősebb az ember,annál gyorsabban rohan az idő. Valahogy furcsának tűnik, higy hipp-hopp elmennek a napok, hetek, a hónapok és az évek. Biztos vagyok benne, vagy csak rosszul emlékszem, hogy régebben nem rohant ennyire az idő,valahogy jobban észrevettemátéltem és megtapasztaltam a mindennapokat,az évszakok változásait, most pedig alig ébredek fel a havas reggel homályában, máris virágzó cseresznyefák vesznek körül. Hová tűnt a közben eltelt idő ? Furcsa, hogy egy nap mennyivel másabb tud lenni a tegnapinál és az azelőttinél, hogy az ember szinte észre sem veszi, hogy elszalal előle minden, s mindig csak vár és vágyakozik, hogy na akkor majd, ha tél lesz,ha tavasz lesz, ha nyár lesz, akkor majd ezt és azt fogja csinálni,aztán mire észbekap,már múlt lett a tervezett jövőkép,s ami marad, az a rácsodálkozás szívszorító fájdalma,hogy lám,megint elrohant az idő,és a felét sem tette meg annak,amit szeretett volna. Rohan az idő...most volt január eleje,és itt van mindjárt a nyár...hol volt a tavasz,a megújulás,a rügyezés,a friss szellők,az első virágzások...mintha nem is lenne, pedig megvolt,csak észrevétlen, mint annyi minden más az életben,sajnos. Régebben nen éreztem ennyire az idő rohanását,pedig akkor még dolgozni is jártam,immár hosszú évek óta szabad vagyok,mégis jobban elrohannak a napok,hetek,mintha dolgozni kéne járnom. Akkor akiknek van munkahelyük,azoknak hogy szaladhat az idő,hiszen reggel mennek,este jönnek, mikor "élnek"? Egyik kedvenc írónőm írta, (Barbara Pym ) hogy : "Az életben a  legkülönösebb az,hogy csak úgy elmegy. Hétköznap dolgozni kell,vasárnap meg pihenni. Gyerekként remélni,felnőttként küzdeni,öregként meg emlékezni. Mire is ? "   Hát igen,mire: arra hogy csak úgy elszaladt....alig ébredtünk fel,máris mehetünk aludni képletesen az "életbe". Rohan az idő, na de ennyire? Annyi mindent terveztem tavaszra,és mi valósult meg belőle ? Kevéske,és tudom így lesz a nyár is, mire beugranék a balatonba lubickolni,már október lesz...hogy lehet ennyire "nem észrevenni" a jelen időt,és a jelenben,az itt és mostban élni, miközben tudjuk, ez kellene,mégsem tesszük. Az idő furcsa dolog,mindenki máskép éli meg,de számomra mostanság valahogy nagyon "rohan az idő". A végén még arra sem lesz időm,hogy "időben" öngyilkos legyek, hogy ne legyek kiszolgáltatva másoknak,mert már most rosszul vagyok attól,hogy valakinek a terhére legyek öregként,betegként,így "időben" szeretnék távozni,de lesz rá "időm" ?

Tovább »

Világbéke

A Metropool újságban olvastam, hogy ma már nem a világbéke a legfontosabb dolog a világon.

Furcsa : ha nincs béke, akkor mi legyen - lehet ? Talán nem jó a béke, háború kell az embereknek ?

Hol élünk ? Ha nincs béke, nincs"normális" élet sem, nemde? Talán elfásult az emberiség a jólétben, legalábbis bizonyos százaléka, és ma már inkább "kalandosabb" életet akar/na ?

Ha már avilágbéke nem téma, akkor baj van....

Tovább »

Bocsánat

Most hogy már tudjuk, kétharmados a Fidesz győzelme, sokan csodálkoznak és értetlenkednek...és eszembe jutott az amerikai elnökválasztás,mikor Busht másodszorra is megválasztották, és ott is mindenki csodálkozott, ez miként lehetett...pedig nincs semmi érthetetten ebben, az embereket könnyű hülyíteni,szerte a nagyvilágban,mert a többség "szellemileg alultáplált" . Az biztos,  fekete pont a demokrácia világtéképén az,hogy a jobbik ilyen erővel jelen van a parlamentben. Kérdés persze, mennyire és milyen poltikát tud majd ott véghezvinni, mert más az utcán és más a parlamentben politizálni,ezt sajnos tapasztalhattuk az elmúlt évtizedekben is. Bocsánatra van is meg nincs is ok és jog, a választási eredményeket tiszteletben kell tartani,és csupán az a kérdés, kik azok az emberek,akik rájuk szavaztak,s ha megtették miért, milyen célból, mit remélnek a jobbiktól,mért hiszek hogy boldogabb életük lesz átaluk. Vajon ha konkrétan rákérdeznénk egy jobbikos szavazónál,ugyan mondja már el,mi a párt gazdasági poltitikája, mennyiben másabb mint a Fideszé vagy a szocsiké, nem tudná megmondani, igaz a többi párt szimpatizánsai sem,mert ez érdektelen, csak a látszat a lényeg,a szimpátia,s nem konkrétan a párt gazdaságpolitikája. Az egyszerűség és a demagógia megfogja az indulatokat, de aztán rájönnek ha későn is, mégsem ezt akarták. Vajon idővel mit fognak szónli,ha nem változik egyéni életükben semmi,sőt rosszabbodik minden. Vajon a Fidesz miként reagál majd a nagy "polgári engedetlenségi mozgalmakra" a nagy sztrájkokra, a hídfoglalásokra, tévés székházak fegyújtására ? Akkor is ugyan azt az elvet képviselik majd,amit eddig ? Aligha...márpedig egyes elemzők már azt írják, hogy a fideszt sokkal jobban fogják majd utálni mint most a szocsikat,mert csalódnak bennük.  A puding próbája az evés, tudjuk...de lesz e bocsánat,s melyik fél részéről és mennyire.... 

Tovább »

"Nagy hír?"

Miyen celebes hírek vannak időnként : most az a újdonság, hogy Demszky egy balesetnél kisegített egy sérültet az autójából. Na hiszen, ez természetes dolog, sőt kötelező is a kresz szerint, a segítségnyújtás elmulasztása szabálysértés ha jól tudom. Inkább az lenne a hír, ha Demszky nem állt volna meg hanem tovább hajt. Hogy is van az a klasszikus eset: nem az a hír hogy a kutya megharapta a postást,hanem az, ha a postás harapta meg a kutyát. Szóva nagyn röhejes ezt a ügyet ennyire fedobni és a médiában iyan súllyal szerepeltettni. Vagy gondoják hogy végre valami "jót" is írhatnak Demszkyről...

Tovább »